2014. július 19., szombat

A leírhatatlan fejlődés - Ivett és Hógi, súlyhúzás, szájkosár.

A mai nap végén konkrétan már csak topogtam és nem közlekedtem vagy sétáltam. Viszonylag korán keltem. Itthon voltam aztán elmentem Drága Kereszt szüleimhez, akiknek ezúton is köszönöm a szájkosarat Brektorra! Kicsit talány nagy a búrájára, de egyébként teljesen jó és jól működött a mai napon! Nagyon nagyon köszönöm! Ezek után haza érkezve tevékenykedtem és olyan gyorsan telt el a nap, hogy azon kaptam magam már indulni kéne mert késésben vagyok.


Nos... nálunk az indulás ebből áll: összeszedem a cuccokat (nyolcvanadik fölösleges póráz ha a másikkal történne valami, súlyhúzáshoz és Hógihoz lánc mert rágja a pórázt és ha valamilyen oknál fogva ki kellene kötni legyen mivel, hám Hóginak, fényképező mert az "feltétlenül szükséges" még akkor is ha nincs benne elem, jutalom falat...) a málhámba, ez a procedúra már önmagában sok időt vesz igénybe. Ezek után Heki bepörög, hogy "sétasétasétasétaséta", megvárom még lenyugszik, rárakom a hámot ,hogy legyen mivel húzni, a pórázt és a szájkosarat majd indulás. A szájkosár most feltétlenül szükséges volt mert azt hiszem kb egy hete ránk engedtek vagy küldtek egy kutyát aki rátámadott Hektorra kivételesen nem Brektor kereste a bajt. Ja igen ez egy közterületen volt, a városban... Na mindegy, mivel Hógsz is jelen volt ezért fontosnak tartottam biztos ami biztos alapon, legyen rajta. Oda értünk Ivették már vártak bennünket. Az ebedlik nagyon közel sétáltak egymáshoz, semmi reakció Hektornak semmi baja nem volt vele. Szóval rettenetesen örülök, hogy nem borult meg a kettejük közti eddig kialakult kapcsolat. Büszke vagyok Mukira...Egyáltalán nem reagált rosszul Hógira, nagyon közel megtűrte magához, pedig szintén kan kutya és ráadásra nagyon izgatott. Most teljesen boldog vagyok. :)

A nap végére a súlyhúzástól a sétától a mentális próbatételektől és a másik kutya nyugalomban tűrésétől Hektor is kidőlt rendesen. Nagyon elégedettnek tűnt és boldognak. Éreztem hogy megnyugodott Ő is és boldog volt az együtt töltött idő miatt. És ha hiszitek ha nem, igaz, hogy Hektor egy domináns kutya, de láttam azt, hogy mind Hógi mind Hektor boldogak voltak a séta alatt és amikor meglátták egymást örültek. Nem azzal az agresszív vagy domináns testtartással fogadta Hektor Hógit hanem kiengedett és teljesen nyugodtan várta hogy közelebb jussanak egymáshoz, ahogyan Hógi is ugyan ezt tette azzal a kivétellel hogy nagyon nagyon, oda akart már jönni. Leírhatatlan élmény volt ezt látní és még leírhatatlanabb boldogság ez számomra.

Szép estét kívánok mindenkinek és legalább ennyire leírhatatlan napot és boldogságot kívánok mindenkinek a következő napra, mint amilyet ma én átéltem! Utólag még egyszer: Köszönöm Ivett és Hógi ezt a csodás napot és még egyszer nagyon köszönöm a szájkosarat Kereszt szüleimnek! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése