2014. január 4., szombat

"harci" kutya nevelése - Olvasói kérdés


Sziasztok! Kaptam néhány olvasói kérdést, amiből most egyre próbálok választ adni, és remélem segítek. Szóval mint azt észrevehettétek ha néha legörgőztök, ott van alul, hogy ha bármilyen kérdésed van elküldheted a mellette lévő e-mail címre. Legnagyobb örömömre éltetek is ezzel a lehetőséggel, így ha nem is lenne miről írnom akkor is tudok. Tehát akkor kezdjünk is bele.

A kérdés úgy hangzott, hogy: "hogyan neveljem a Pitbull kiskutyámat?"
Tapasztalatom szerint azt mondanám rengeteg szeretettel de az legyen egyenes arányosságban a fegyelemmel és a határozottsággal. Nem mondanám hogy annyira sokban különbözik egy ilyen vagy ehhez hasonló fajtájú kutya nevelése, legalábbis nekem nem tűnt fel. Maximum talán abban hogy még inkább oda kell figyelni arra hogy hallgasson ránk a kutya, és hogy ki áll ki fölött.
Megjegyezném, hogy a fegyelem és határozottság alatt nem azt értem hogy üssed, verjed a kutyádat meg ordítsál vele, mert az inkább megfélemlítés mintsem nevelés...
Hanem ne engedj meg neki mindent. Legyenek bizonyos határok (igen már két hónapos korától kezdve) amiket nem léphet át, gondolok itt arra, hogy csak akkor mehet fel a kanapéra ha felhívjuk.
Persze ezek mellett nagyon fontos a testmozgás, mint minden kutyának. Nem elég a napi 10-15 perces séta legalább 45 percet vagy egy órát kellene sétálni minimum. Én legalábbis a saját kutyáimon így vettem észre.  És emellett célszerű képezni is pl: az alap engedelmességi szavakra, vagy éppen ki kell járni vele kutyaiskolába. Nagyon kiemelném a szocializációt! Vidd kutyaoviba vagy, járj rendszeresen sok kutya közé vele, persze olyan kutyák közé vidd ha éppen felnőttek akik nem mennek neki. Ez nagyon fontos! Azért tartom ennyire fontosnak azt hogy szocializálódjon egy kutya főleg egy "harci" eb, mert ezekben a kutyákban valamilyen szinten még mindig benne van a viador jelleg, ezért hajlamosabbak nem éppen kutyabarátok lenni.
Szerintem ezek a dolgok minden nevelésnek az alapja. Hangsúlyozom szerintem. Illetve a bizalmon és szereteten épülő kapcsolat a kutyánkkal, az mindennél fontosabb!
Személy szerint én Hektort 5-6 hónapos kora óta nevelem mert ekkor került hozzám, és már az első naptól kezdve próbáltam a teljes bizalmát elnyerni, és mára remélni tudom hogy tényleg így is van. Már aznap amikor haza hoztam úgy kapott enni, hogy meg kellett tűrnie azt hogy simogatom evés közben bele nyúlkálok a táljába, elveszem előle, veszek ki belőle kaját és stb... Nem volt ellenvetése, és a mai napig nincs. Szerintem ezt nem árt ha megtanulja a kutya hiszen ha éppen valami olyan dolgot kezd el enni vagy rágni ami nem tesz neki jót, akkor ezzel a már kiskorában megtanított egyszerű dologgal akár az életét is meg mentheti az ember. Ezért fontos mindent kis korban elkezdeni. Nem egy olyan kutya van aki nem engedi a tálja közelébe a gazdáját, és semmit sem lehet kivenni a szájából, és mind ez csak azért van mert nem lett erre nevelve.
Nálunk mikor 4-5 éves voltam az akkor az 1 éves német juhász kutyánk szájából akármikor bármit kivehettem, lehetett az csont vagy egy kutya számára a legfinomabb falat. És ez azért volt így mert anyukám, sokat foglalkozott azzal, hogy Lizi (a német juhász) akármit megengedjen nekünk. Kiskorunkban sokat birkóztunk vele, huzigáltuk a farkát kisgyerekként persze és stb... és soha egyszer sem kapott felénk és soha nem fordult elő az hogy a családból bárkire rámorgott volna, még akkor sem ha éppen olyan helyen érintettük meg ahol éppen fájt neki.
Tehát az hogy megbízz a kutyádban egy nagyon fontos dolog, nem csak ezeknél a fajtáknál hanem minden kutyánál!

Én ezt értettem a kérdésed alatt remélem segítettem. :) És ne felejtsétek el hogy akinek kérdése van még nyugodtan írjon, ha tudok segítek! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése