2013. november 7., csütörtök

Tanító kutyák #1

Sziasztok! Tartok nektek egy kis helyzetjeneltést hogy minden rendben velünk Hektorral pedig szuperül haladunk! Sajnos a kutyasuli a távolság miatt mellőznünk kell de kitartunk és folytatjuk tovább amit elkezdtünk addig amíg ki nem jutunk megint a kutyasuliba. Ja és a dominancia kérdésében remekül haladunk ahogyan azt a Pincser próbában is olvashattátok! Rettentően büszke vagyok Hektorra még a pórázt sem kell fognom mert követ. Hatalmas előrehaladás hogy kutyák közelében sem marhul meg és nagyon köszönöm a rengeteg segítséget és a napokat amik elmentek Hektor rehabjára Ivettnek és kutyusának Hóginak és persze annak a drága Pincsernek aki szerencsére hazatalált! Hatalmasat fejlődtünk jó irányba én jobban elmélyíthettem a dolgaimat a számomra legfontosabb dologban a rehabilitációban Hektor pedig teljesen kiegyensúlyozott lett. Természetesen ez egy életre szóló dolog. Sokat lehet tanulni a kutyáktól. Nekem legalábbis rengeteg mindent tanítottak. Türelmet, nyugodtságot, elkötelezettséget, felelősség érzetet. Ha most megkérdeznék mit szeretnék csinálni, 100%-ra biztosan jelenteném ki hogy kutyarehabilitációval és pszichológiával szeretnék foglalkozni... Hogy miért? Egyszerűen boldogsággal tölt el ha boldognak látok egy kutyát és egy gazdát. És segíteni akarok ahol és ahogyan tudok azon hogy minél több kutyát lássak kiegyensúlyozottnak. Azt szeretném ha minden ember megértené hogy mit szeretne a kutyája... Segíteni akarok mindenkinek akinek tudok és akinek képes vagyok. Nincs ennél nagyobb álmom a világon... Úgy gondolom az egész élet egy tanulás és nincs elég idő arra hogy mindent megértsek a kutyákkal kapcsolatban, de amit tudok és ha azzal bárkinek segíthetek akkor megpróbálom és nem adom fel. Ha belegondolok hogy hol is kezdődött ez az egész rehabilitációs téma, akkor Shivához jutok... Rengeteg munkám volt abban hogy ne legyen agresszív emberekkel és hogy valamilyen szinten elengedje a kutyák elleni gyűlöletét. Amiket beleneveltek... És ha vissza tekintek arra hogy honnan indultunk és most hol tartunk, mindig felvidulok. És ez még inkább megerősít a célomban. Úgy gondolom a problémás kutyákkal mindig dolgozni kell... Nincs olyan hogy nah most már teljesen "kigyógyítottam" abból hogy ilyen meg ilyen legyen... Nem.. Egyszerűen csak kiegyensúlyozottá teheted és ez a legjobb a kutyának! Gyártottam magamnak négy amolyan szabály félét amit mindig betartok... mindig nyugodtnak kell lenni és magabiztosnak, folyamatos test mozgás és fegyelem, nincs olyan hogy feladom, nem megy, és rengeteg szeretet. Szerintem ezekkel az elvekkel egy kutya kiegenysúlyozott lesz, persze ha van falkavezére ez a legfontosabb. Lehet hogy rosszul gondolom, vagy rosszul csinálok valamit de tanulok belőle ha így van, de szerintem beválnak ezek a leírtak. Nem tudok mindent, nem tanultam mit hogyan tegyek, mindent az első kutyámnak köszönhetek. 4 éves koromtól kezdve volt velem vele nőttem fel tőle tanultam meg talán mindent. Mikor még nem ismertem semmilyen tanítási módszer vele próbálkoztam. Megtanítottam pórázon sétálni, ülni feküdni, és nem kellett hozzá semmilyen különleges módszer! Mindig az a jó ami magunktól jön amit érzünk hogy ez kell tenni. Én Lizinél csak erre hagyatkoztam ezért is tanított meg rengeteg dologra. Azt hiszem inkább mindig fordítva van. Mi tanulunk a kutyáktól és nem ők tőlünk, legalábbis az én esetemben így van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése