2013. november 13., szerda

Megérzésekre hallgatva... (kutyanevelés)


(Mindez a kutyák nevelésére és nem a kiépzésére értendő!)

Sziasztok! Szerintem nagyon fontos, hogy az ember mindig úgy nevelje kutyáját ahogyan az szerinte helyes, és a megérzése is azt súgja hogy "nah igen ezt kell tenni" és nem pedig úgy amit mások mondanak. Azért gondolom ezt így, mert mikor még az első kutyám Lizi (német juhász) megvolt, semmilyen tényleg egyáltalán semmilyen nevelési vagy tanítási módszert nem ismertem. Nem olvastam el könyveket, és még csak tv műsort sem néztem róla. Mégis valahogyan csak sikerült kiegyensúlyozott kutyává nevelni. (Lizi alapjáraton is csodálatos kutya volt, rendkívül intelligens és erős.) Akkor csak a megérzéseimre hagyatkoztam és a tőle kapott tapasztalatra hogy vajon mit hogyan tegyek, hogyan sétáltassam, hogyan menjek ki a kapun vele, vagy hogyan utasítsam rendre. Emlékszem kiskoromban hallottam valakitől, hogy az anya kutya "sss-egő" hangot ad ki mikor fegyelmezi a kölykeit, tehát ebből kiindulva, próbálkoztam ezzel a hanggal fegyelmezni és én a mai napig ezt használom ha kell.

Persze fogalmam sem volt, hogy mit hogyan csináljak, és hogy jót teszek-e ezzel a kutyának. Úgy éreztem és gondoltam, hogy attól amit csináltam jobban érzi magát a kutyám ezért hát folytattam. Mindig egyfajta nyugalom árasztott el sétálás közben és úgy gondoltam ez a közelemben lévő kutyákat is elárasztja. Látva azt hogy egy hosszabb séta után Lizi boldognak tűnt és nyugodtnak elkezdtem naponta sétáltatni. Persze akkor még fogalmam sem volt hogy mit jelent az ha a kutyának a fülei hátra vannak csapva a feje lehajtva és látszik a szemfehérjéje, de úgy éreztem, hogy én vezetem őt és ettől jól érzi magát, tehát folytattam és napról napra jobban megértettem mi is zajlik le éppen benne. Emellett bevett szokásunk volt nem csak az én de az egész család részéről, hogy ha ételt kapott előtte le kellett ülnie és meg kellett nyugodnia, ugyan fogalmam sincs honnan jött ez a fajta módszer, de ez kiskoromtól kezdve végig kíséri az életemet.

Ezeken kívül természetesen "parancsszavakra" is hallgatott  amikre egy ideje ugyan már nem fektetek túl nagy hangsúlyt, de őt csak úgy magunktól, megtanítottuk, ülni, feküdni, a tárgyak megkülönböztetésére, helyben maradni, a bumm trükköt is tudta, pacsizni, illetve név szerint a tárgyakat visszahozni. Tudom nem egy nagy teljesítmény de mégis én őt tanítottam és ezáltal ő is engem, ezért is ez egy meghatározó esemény volt számomra.

Utólag visszagondolva Lizi teljes életét végigkísérte a testmozgás, fegyelem és szeretet elve. Amit most nagyon fontosnak tartok. Történt bennem egy viszonylag nagyobb szemléletváltozás, a kutyás dolgokkal kapcsolatban, amiket biztosan észre is vettetek a bejegyzéseimen, és minden abból adódik hogy visszagondoltam mit hogyan csináltam még Lizivel.

Úgy gondolom, hogy a manapság használt módszerek nagyon hatásosak de mégis elnyomják azt az ösztönös tanítási formát ami lényünkből és ösztöneinkből adódóan tudunk. És ezt abból gondolom, hogy mikor Hektor ide került már sokféle tanítási/kiképzési módszert ismertem és ahelyett hogy magamra hallgatva és ezzel megelőzve a problémákat úgy neveltem volna mint egykor Lizit, az elolvasott könyvekből és internetes cikkekből próbáltam őt tanítani. És most lehet sokan fognak rám fújni emiatt de szerintem kutyát könyvből nem lehet tanítani. Ez az én álláspontom.

Nem vitatom a most használt módszerek hatásosságát (ezeket a kutyanevelési és nem kiképzési oldalára értem), hiszen saját bőrömön tapasztaltam milyen szuper is ez. És ettől még ha arról van szó én is alkalmazom a pozitív megerősítéses módszer elveit vegyítve azzal ahogyan én gondolkozok, de mégis azt mondom, hogy a régről eredő ősi ösztönökre kellene hallgatnunk. Hiszen ha belegondolunk nagyon régóta kísérik végig az életünket a kutyák és nem hinném hogy az őseink szakkönyveket olvasva tanították volna meg kutyáikat, arra amiket elvártak tőlük. Persze tudom hogy minden szakkönyv és tanítási módszer azért van hogy a napjainkban élő kutyatartók dolgát megkönnyítse.

Elképzelhető hogy rosszul gondolom ezeket, és nem értem el még semmit ahhoz hogy ítéletet mondjak bármi felett, én csak szimplán le szerettem volna írni azt amit gondolok és amit átéltem. Úgy gondolom hogy nagyon eltávolodtunk önmagunk ösztönös felétől. Meglehet hogy most sokan azt mondják magukban "miről pampog most ez itt, nem tud semmit", de szerintem minden ember átélte már azt mikor megérezte a feszültséget valaki felől, vagy érezte hogy rossza a kedve, hiszen ott van az is hogy "érzem a feszültséget a levegőben" vagy érzem a "félelem szagát" és ez nem véletlen, hiszen ösztönösen érezzük emberek és állatok energiáját, hiszen így születtünk. És ha most mindenki nézzen magába és kérdezze meg hogy vajon érezte-e már ha valaki dühös rá, vagy valami miatt feszült, akkor az rá fog jönni hogy igen már vele is megtörtént, és szerintem ezek az ösztönök.

Fogalmam sincs, hogy vajon jól gondolom-e ezeket, de ebben is a megérzéseimre hallgatok. Én minél inkább megpróbálok vissza térni ahhoz az elmeállapothoz és lelki békéhez amivel születtünk, ahelyett hogy a már megtanult dolgokat alkalmaznám az életemben és a kutyák terén. Ezt ajánlom mindenkinek nekem ez bevált!

U.I.: Nagyon szeresd a kutyádat, de mellette gondolj bele hogy ő akkor boldog ha falkavezére is van és nem csak szerető gazdija! Rettentő fontos a nyugodtság és határozottság, a testmozgás és a fegyelem is a szeretet mellett!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése